A csapongás után nézzük meg, hogy miért sír a szám széle, miért gondolom úgy, hogy folyamatosan kibaszok magammal. Jönnek tehát a költségek.
1. Másnaposság. Hell on earth. Nem kell részéleteznem, nem kell bemutatnom senkinek. Mi vele a fő gond? Az, hogy kinyírja a koncentrációs készségemet, teljesen. Antiszociális leszek, bezárkózok, mindenki hagyjon békén. Undorító állapot és én egy évet töltöttem így az elmúlt hétből.
2. Mi a faszt is mondtam én tegnap este? Ezzel a fő gond, hogy szorongást okoz, amit az alkoholnak eredetileg oldania kéne ugye, de nem nagyon teszi. Elég komoly költségként számolom el.
3. Társasági lét. Elvileg ugye ennek az alapja maga az alkohol, de nem tudom ti hogy vagytok vele, én minél részegebb vagyok, annál inkább csak magammal foglalkozom, nem pedig a másikkal. Aztán ha eljön a holtpont gyökér is leszek. Ez van, bevállalom, de a fasznak jó ez?
4. Csajok. Na őket aztán kőkeményen taszítja a dolog. Részeg nőre annyira nem vagyok kíváncsi én sem, meg tudom érteni.
5. Pénz. Erre persze mindig van és a jó ég irgalmazzon a tárcámnak, ha egy közepesen drága romkocsmában (kisfröccs: 500.-) nekiáll a szervezetem sóvárogni a mámor után. Óvatos becsléseim szerint is legalább fél millió forintot csesztem el alkoholra az elmúlt hét évben, ami azért csak ennyi, mert ebből hat évig kőcsóró voltam többnyire.
6. Egészség. Nincs kedvem cukorbetegnek lenni, utálom a szurit. Plusz a májat elég drágán mérik a szervpiacon.
Vannak persze előnyök is.
1. Ad egyfajta közösségi érzést, bár szerintem erre nem igazán alapulhatnak a dolgok. Ahhoz ennél valami mélyebb kell, valami közös tevékenység ilyesmi. Az alkohol önmagában lófasz.
2. Kis mennyiségben tényleg tudja úgy oldani a szorongást, hogy az ember közvetlenebbé válik, könnyebben ismerkedik. Viszont szerintem ezt jobb józanul is megtanulni, nem lehet folyton erre a mankóra támaszkodni. Na meg a kis mennyiség is ritkán marad kis mennyiség.
3. Lehet királykodni, hogy mennyit tudok inni, de ezt inkább hagyjuk is.
