Nagyjából hét évvel ezelőtt kezdtem el inni. Ezzel önmagában nincsen semmi gond, a normális 16 éves srácok buliznak. Teljesen rendben van a dolog. Azóta buli átlagban nagyjából minden hétvégén volt legalább egyszer és szinte minden esetben elérésre került a mámor. Ezzel sincs gond. Nade. Van ez a rohadt dolog, ez a másnaposság, na ezt rühellem. Ja persze, aki kurvának áll ne sírjon ha basszák de az azért mégis durva amit ma kiszámoltam két fejfájás között. Ha átlagban nagyjából egy héten egy napot másnaposan töltök (ergó betegen, teljesen használhatatlanul, antiszociális hangulatban) az azt jelenti, hogy az elmúlt hét évből nagyjából egyet ezzel csesztem el.
Egy évet.
Egy évet, BASSZAMEG.
Önmagában, ha jobban megnézem még ez sem akkora para, hiszen milyen jó bulizni meg minden.
Hát lehet, hogy szar arc vagyok, de így utólag nem igazán érte meg a dolog. Egyáltalán nem. Erről majd azért később részletesen is írok.
Megérlelődött bennem az elhatározás tehát, hogy életmódot váltok és a bulizás helyett azokra a hosszabb távú örömökre koncentrálok, amikben eddig pont a piázás miatt kevésbé volt részem.
Nem mondhatom, hogy az alkohol tönkre tette volna az életemet, hiszen az évek alatt lediplomáztam (nem, nem büfé-ruhatár szakon), és van munkám meg hát azért összejött pár jó dolog. Néhány azonban nem.
Az én világképemben mindennek ára és költsége van és itt nem feltétlenül a pénzügyi költségekre gondolok (noha az is van bőven, basszameg), hanem az elfecsérelt időre, egészségre, kihagyott lehetőségekre. A szorongásra, hogy kinek mit magyaráztam, mire emlékszem és mire nem. Összesítve eddig ez volt a legköltségesebb szokás az életemben.
Ideje váltani.
